- Perrie várj én megmagyarázom. - mondta.
Nem válaszoltam, csak pofon vágtam. A lány odasietett hozzá és megsimogatta az arcát.
- Zayn jól vagy? Menj innen te ringyó! - szegezte rám a tekintetét.
- Utolsó szemét! Soha többé nem akarlak látni! - céloztam a mondandómat Zayn-nek.
Kifutottam a házból, a könnyeim szüntelenül potyogtak. Nem akartam hazáig sétálni kisírt szemekkel, inkább fogtam egy taxit. Kb.10 percet kellett várnom, hogy érkezzen egy, mivel Zayn a város olyan részén lakik, ahol alig jár taxi. Lediktáltam a címemet, majd elindultunk. Az úton végig bámultam ki az ablakon. Mikor megérkeztünk a házunkhoz kifizettem a fuvart, majd az ajtónkhoz sétáltam. Reméltem, hogy senki sincs itthon, nem akartam, hogy így lássanak.
- Megjöttem! - mondtam egykedvűen.
Nem kaptam válasz. Legalább ez a jó a mai napban, egyedül lehetek. Felmentem a szobámba. Leültem az ágyra. [Zene:KATT!] A szobám tele volt a Zayn-nel közös képeinkkel. Odasétáltam a szekrényemhez és kezembe vettem a fényképeket. Az első kép a legelső randinkon készült, Zayn egy étterembe vitt. Hihetetlenül romantikus volt. Akkor szerettem bele igazán. A második és harmadik tavaly, amikor elmentünk a Buckingham Palotához és felültünk a London Eye-re. Zayn unta az egészet, mivel ő már legalább ezerszer ült rajta, de én még egyszer sem. A negyedik tavaly nyáron készült, mikor kimentünk a tengerpartra és Zayn-nel a vízben szórakoztunk. Az ötödik pedig..Az nem rég készült, mikor Zayn odaadott egy nyakláncot és ezt mondta: "Soha nem felejtelek el. Mi mindig együtt leszünk." Ennyit érnek a szavai. Egy hazug dög. Könnyeim újra potyogni kezdtek. Kimentem a fürdőbe és belenéztem a tükörbe. Rémesen festettem, a sminkem elkenődött, a szemeim vörösek voltak.
- Kik érdekel! Úgy sem kellek senkinek! - mondtam ki hangosan a gondolataimat.
Mindenkinek csak játékszer vagyok. Fejemben visszhangzott a sok fájó szó, amit az elmúlt években mondtak nekem. "Szánalmas ribanc." "Te csak egy vagy, a sok barbie baba között!" "Hülye szőke." Szemeimből egyre jobban folytak a könnyek, majd lerogytam a padlóra. Pár percig ültem a hideg járólapon, majd rájöttem valamire. Nincs értelme, hogy többé éljek már. Felálltam, kinyitottam a gyógyszeres szekrényt és elővettem belőle egy doboz gyógyszert. Kibontottam és kiöntöttem őket a tenyerembe. Lassan a számhoz emeltem őket és beletettem, majd lenyeltem őket. Szörnyen keserű ízük volt. Le akartam menni, hogy igyak valamit, de a lépcsőnél elvesztettem az egyensúlyomat. Éreztem, hogy fejem koppan a fán, majdminden elsötétült. [Zene állj]
*Leigh-Anne szemszöge*
Miután hazaértem ledobtam a táskámat, felemntem a szobába és ledőltem az ágyra. Teljesen kikészített a mai nap. Semmi másra nem vágytam, csak egy kis pihenésre. Kb.2 percre volt csukva a szemem, mikor csipogott a telefonom. Ezt nem hiszem el! Mérgesen felkaptam a telefonom és megnéztem ki küldött SMS-t.
- "Leigh Anne kérlek menj át Perrie-hez, most!" - írta Zayn.
- "Mi történt?" - írtam vissza neki.
- "Az mindegy, csak siess!!"
Felkaptam a táskámat és lesiettem a lépcsőn.
- Sarah elvihetem a kocsid? - mentem oda nővéremhez.
- Attól függ, mire kell. - mosolygott rám.
- Egy barátnőm lehet bajban van, kérlek!
- Jól van, tessék. - dobta ide a kulcsot.
Bepattantam az autóba, majd őrült gyorsan siettem Perrie-hez. Egy örökkévalóságnak tűnt, mire odaértem. Talán azért, mert három piros lámpát kellett végigvárnom. Leparkoltam, majd az ajtóhoz rohantam. Csengettem, de senki nem nyitott ajtót.
- Perrie! - dörömböltem be az ajtón. - Perrie nyisd már ki, Leigh-Anne vagyok! Perrie! - ordítoztam, mint egy félőrült. Felhívtam és hallottam, ahogy bent csörög a telefonja. Akkor csak itthon van. Körbefutottam a házukat, mert eszembe jutott, hogy a hátső bejáratot mindig nyitva hagyják. De pechemre ép most zárva volt. Felhívtam Zayn-t.
- Gyerünk vedd már fel,gyerünk! - mondogattam magamban.
- Igen? - vette fel végre a telefont.
- Zayn van kulcsod Perrie-ékhez?
- Igen.
- Akkor most azonnal gyere ide! - mondtam neki idegesen.
- Máris ott vagyok! - mondta és letette.
Zayn ideért és rögtön rohant az ajóhoz. Elfordította a kulcsot a zárba, majd benyitottunk.
- Perrie! Perrie itt vagy? - kiabáltam.
- Leigh ide! - kiabált Zayn a nappaliból.
Perrie ott feküdt a lépcső aljánál, eszméletlenül és vérzett a feje. Nem bírtan ki és kicsordult néhány könnycsepp a szememből. Szörnyű votl így látni. Rögtön hívtuk a mentőket és vártuk míg ideérnek. Meghallottam a sziréna hangot, ami egyre hangosabb lett. Megérkeztek a mentősök, Perrie-t hordágyra tették és elhajtottak. Bepattantam a kocsiba és már indultam volna, mikor Zayn az ablakhoz hajolt.
- Jöhetek én is? -kérdezte. Nem válaszoltam csak bólintottam. Az út némán telt, míg végül megszólaltam.
- Zayn mi történt? - kérdeztem tőle halkan.
- Egy szörnyeteg vagyok..Miattam van ez az egész! - mondta idegesen.
- Mit csináltál? - kérdeztem egy pillanatra felé fordulva.
- Nem mindegy neked? - kérdezte indulatosan.
- Csak kérdeztem. - mondtam halkan. - Elővenéd a táskámból a telefont?
- Tessék. - nyújotta.
Gyorsan bepötyögtem a betűket, majd elküldtem Jade-nek, Jesy-nek, Niall-nek, Harry-nek és Louis-nak. Beparkoltam a kórházhoz, majd kiszálltunk és bementünk. Odaléptünk az iformációs pulthoz.
- Jó napot hölgyem! - köszöntem. - Egy lányt keresünk, nemrég hozták be, a neve Perrie Edwards.
- A folyosó végén balra és ott az utolsó ajtó.
- Köszönjük! - mondtam és már ott is hagytuk.
Végig rohantunk, mikor odaérttünk az orvos lépett ki az ajtón. Kicsit furán nézett ránk, mondjuk nem csodálom. A sok futástól kifáradtam és lihegtem és a hajam is szanaszét állt. Zayn sem volt jobb állapotban.
- Jó napot doktor úr! Mi van Perrie-vel? - kérdeztem.
- Nagy szerencséje van! Még időben behozták, ezért időben ki tudtuk mosni a gyomrából a káros anyagokat.
- Elnézést, de milyen káros anyag volt a gyomrában?
- Rengetek gyógyszer. Tudnak valami olyanról, ami nagyon megrázta az elmúlt napokban/órákban és véget akart vetni az életének?
- Nem doktor úr.
- Értem. Nemsokára bemehetnek hozzá. - mondta, majd távozott. Lefagytam. Perrie meg akarta ölni magát? Micsoda? Zayn valami nagyon rosszat tehetett, ha Pezz így kiakadt. Megérkeztek a többiek.
- Mi történt? - kérdezte Jade.
- Perrie..
Részletesen elmeséltem mindent, ami ma történt a többiek pedig tágra nyílt szemekkel bámultak. Félrehívtam Zayn-t és elhatároztam, hogy bármi áron kiszedem belőle, mi történt.
- Zayn végre hajlandó vagy elmondani mi történt? - kérdeztem kissé dühösen.
- Ne tartozik rád! És hagyj békén!
- Zayn! - fogtam meg a kadját. - Igen is rám tartozik! Perrie a barátnőm és meg akarta ölni magát!
- Én nem bírom ezt ki mondnai. Undorító vagyok.
- Zayn kérlek!
- Szóval én..Meg..Megcsaltam.- nyögte ki, mire teljesen elképedtem.
