9.rész ~Érzelmek

Kedves olvasóim! Meghoztam a 9. részt, ami most ( szerintem ) extra hosszú lett! De előtte még szeretném megosztani veletek az örömömet, ugyanis 3. helyezett lettem az egyik blogversenyen a 'legszomorúbb történet' kategóriában. Nagyon örülök ennek a nyereménynek! Valamint szeretném megköszönni a három kommentet és a +1 feliratkozót! És kitettem egy közvélemény kutatást, szavazzatok! :) xx.Jade.xx

____________________________________________________________________

- Nem tudom, de..de nem tudja ki vagyok. - mondtam és szememből elkezdtek potyogni a könnyek.

- Shh. Semmi baj. - ölelt magához Hazz. - Ez csak a gyógyszerek miatt van. Hidd el pár nap és újra emlékezni fog rád! - suttogta a fülembe.

- Köszönöm! - bújtam szorosan hozzá.

- Elnézést. - bökte meg valaki Harry vállát.

- Ismerjük egymást? - fordult a napszemüveges, baseball sapkás fiúhoz.

- Haver, már meg sem ismersz? - nevetett fel az illető.
- Liam? - döbbent le teljesen Harry.
- Hello Hazz! - mondta, majd megölelték egymást.
- Te, hogy kerülsz ide? Nem úgy volt, hogy csak két hét múlva jössz?
- De csak Danielle-nek el kellett utaznia, így gondoltam haza jövök.
- Szuper! - nevetett fel Hazz.
- Úgy látom te nem változtál. - tolta fejére napszemüvegét és engem vizslatott mogyoróbarna szemeivel.
- Nagyon vicces vagy! - lökte meg kicsit Harry.
- Egyébként Liam vagyok. Liam Payne. - mosolygott rám, majd a kezét nyújtotta.
- Jade Thirlwall! - fogtam vele kezet.
- És te új vagy itt?
- Igen, pár napja vagyok itt.
- Amúgy látom nélkülem is folynak az események. Perrie, hogy van? - kérdezte kicsit komorabban.
- Most már jól. Attól eltekintve, hogy enyhe emlékezetkiesése van, szóval nem emlékszik arra, hogy mi történt, sőt még pár hét is kitörlődött. - mondta Hazza.
- A szüleim mindent elmeséltek. Szörnyű! - rázta meg a fejét.
- Ha nem gond én most haza mennék, nem érzem túl jól magam. - mondtam és elindultam haza.
Gyalog indultam, mivel nincs pénzem taxira, Phil pedig nincs itthon. Az út negyedénél elkezdett szakadni az eső. Szuper. Hazaállítok csurom vizesen és fáradtan. Ennél már biztos nem lehet rosszabb. Gondoltam én, amikor egy autó belehajtott a pocsolyába, ezzel teljesen lefröcskölve engem. Ezennel kijelenthetem, hogy ez életem legeslegrosszabb napja. Megállt melletem egy fekete Range Over, majd Harry hajolt ki belőle.
- Szállj be! - mondta.
Kinyitottam az ajtót, majd beültem. Az út csendesen telt, majd végül én törtem meg a csendet.
- Miért jöttél utánam? - kérdeztem halkan.
- Mert láttam, hogy esik és tudtam, hogy gyalog vagy.
- Köszönöm. - néztem felé.
Egy pillanatra levette a szemét az útról és rám nézett. Mesés smaragdzöld szemei elvarázsoltak. Harry tekintetét újra az útra szegezte, én viszont még mindig őt néztem. Azok a göndör fürtök, a smaragzöld íriszek és a gödröcskék. Még csak most vettem észre mennyire....mennyire tökéletes. Észrevette, hogy őt nézem ezért újra rám nézett.
- Mi az, van rajtam valami? - kérdezte és a gyönyörű mosolyával ajándékozott meg.
- Nem. - mondtam és zavartan elfordultam.
Harry leparkolt a házunk előtt én pedig kiszálltam.
- Bejössz? - kérdeztem.
- Akarod, hogy bemenjek? - kérdezte édesen és pedig elpirultam.
- Nekem mindegy. - mondtam halkan és a bejárati ajtó felé vettem az irányt.
Felmentem a szobámba, majd előkaptam néhány száraz ruhát. Bementem a fürdőbe és átvettem nedves ruháimat.

*Perrie szemszöge*

- Jaj, lányok! - sóhajtottam fel.

- Mi az? - jött oda hozzám Jesy.

- Mikor jön már be Zayn? - kérdeztem kissé szomorúan.

- Nem tudom. - nézett el a másik irányba. Olyan furcsa volt. A hangja halk volt és, mintha valamit titkolt volna.

- Jesy! - szóltam élesen. - Mit titkolsz előlem? 

- Én semmit! - tette maga elé a kezeit védekezőn.

Fel akartam ülni az ágyon, de hirtelen éles fájdalom hasított a hasamba. Kezeimet pocakomra kaptam, majd felkiáltottam.

- Perrie, mi a baj? - ugrott oda hozzám Leigh.
- A ha..hasam. - nyögtem ki nagy nehezen a szavakat.
- Jesy hozz segítséget! - utasította Leigh. - Nyugodj meg, mindárt jönnek az orvosok! - nyugtatott.

*Leigh szemszöge* 

- Mi történt? - rontott be az ajtón az orvos.
- Beszélgettünk, aztán egyszer csak odakapott a hasához, és kiabált, azt mondja nagyon fáj neki. - hadartam.
- Értem, most kérem menjenek ki. - mondta az orvos és szinte kilökött minket az ajtón.
- Mi történt? - pattant fel Eleanor, aki időközben érkezett.
- A hasával van valami..nem tudom! - ültem le egy székre és idegesen a hajamba túrtam.
- Liam, te mit keresel itt? - kérdezte Jesy, majd megölelte.
- Nem rég érkeztem. - mosolyodott el. - Danielle-nek el kellett utaznia. - mondta, mikor látta, hogy Jesy-vel kérdőn nézünk rá.
- Értem.
- És veled mi történt? - nézett rá Liam. - Új haj? Új stílus?
- Igen. - nevetett fel.
- Háát.. - méregette Liam.
- Mi az nem tetszik? Hát kössz. - játszotta a sértődöttet Jesy.
- Valójában azt akartam mondani, hogy borzalmas! - ugratta Liam.
- Micsoda? - pattant fel Jesy. - Szívd vissza! - mondta dühösen és Liam felé lépkedett.
- Neem! - nevetett fel Liam és elindult hátrafelé.
- Liam! Szívd vissza!
- Csak az igazság! - mondta Liam és leült.
- Liam.. - suttogtam. - Szerintem ezt most nem kellett volna. - ráztam a fejem, mikor láttam, hogy Jesy szeme könnyezni kezd.
- Tényleg ezt gondolod? Ronda vagyok? - kérdezte halkan Jesy.
- Jaj, Jess! Tudod, hogy nem úgy gondoltam.. - védte magát Liam.
- Nem, semmi gond. Legalább a szemembe mondtad. - mondta és elindult az ajtó felé. - Én most elmegyek. - fordult vissza egy pillanatra.
- Liam ez egy kicsit durva volt. - védte El Jesy-t.
- Én..én csak vicceltem! - mondta Liam szomorúan.
- Ő viszont komolyan vette!
- Arról meg nem én tehetek, hogy nem érti a viccet!  - emelte fel a hangját Liam.
- Ne veszekedjetek már! - kiáltott fel Louis. - Szerintem van fontosabb dolgunk is, mint a veszekedés és a kiabálás! Majd utána foglalkozunk ezzel a dologgal!
- Igazad van! Bocsánat. - bújt hozzá El.
Kijött az orvos én pedig rögtön odapattantam hozzá. Az arcán láttam némi sajnálatot. Remélem nincs komolyabb baj.
- Doktor úr! - biccentettem.
- Nos, hogy őszinte legyek Perrie nincs túl jó állapotban, úgyhogy kérem legyenek mindig vele.
- Mi történt?
- Sajnos Perrie.....