6.rész ~Mit tettél?

Sziasztok! :) 

Nagyon-nagyon sajnálom hogy rég nem hoztam új részt! :(  Remélem kárpótollak titeket ezzel a résszel. Köszönöm a 2 komit, a 4 feliratkozót és a több, mint 900 oldalmegjelenítést! :) Jó olvasást! xx.Jade.xx

-----------------------------------------------------------------------------------------------------------
          -------------------------------------------------------------------------------------------------

Bemondta a hangosbemondóba a neveket és,hogy jöjjenek az irodába.Vártuk míg megérkeznek.Pár perccel később kopogtak,majd bejöttek az ajtó az említett személyek.
- Gondolom mind tudjátok miért vagytok itt. Most egyesével meghallgatlak titeket. Jade és Perrie maradnak a többiek kimennek! - utasított.
Leigh-Anne, Jesy, Niall és Barbara kimentek az ajtón. Teljesen ideges voltam, hiszen nem rúghatnak ki. Az szörnyű lenne! Most jöttem ide és máris kirúgnak.
- Szóval Perrie kérlek meséld el mi történt.
Perrie elmesélte ugyan azt, amit én az igazgatónő pedig csak bólogatott. Utána Niall jött be és ő is elmesélte ugyan ezt. Az igazgató behívott mindenkit.
- Nos, nem tudom mi legyen.. - kezdett bele én pedig, remegve vártam mit mond. - Meghallgattam két szemtanút, de elgondolkodtam azon is, hogy mi van ha hazudtok!? Hisz mind Jade barátai vagytok. Akár össze is beszélhettetek.
- Elnézést igazgatónő, de nem értem! - mondta Niall. - Hogy beszélhettünk össze, ha nem tudtuk Jade mit mond? - kérdezte felvont szemöldökkel.
- Ide figyeljen Mr.Horan! Maga így nem beszélhet velem! Most már biztosan tudom, hogy valami hazugság van a dologban!
- Látom, hogy csak Barbara-t akarja védeni! Értem én, hiszen az apja a maga barátja, nemde?
- Mr.Horan ha nem fejezi be magát is kirúgom!
- Hogy érti, hogy őt is? -kérdeztem és éreztem, hogy a szívem egyre gyorsabban kezd verni.
- Úgy értem, hogy ki vagy rúgva! - kiabált rám.
A szemeim megteltek könnyekkel, s éreztem, hogy végigfolynak arcomon.
- Igazgatónő biztos meg tudjuk beszélni higgadtan! - mondta Jesy.
- Tán meg akarjátok mondani, hogy mit tegyek? Tudtommal én vagyok az igazgató és Jade ki van rúgva!
Fel sem fogtam mi történt, csak sírtam és sírtam. Perrie-ék odajöttek hozzám és megöleltek, majd kivonultunk az irodából. Néma csendben baktattunk a folyosón, senki sem szólt egy szót sem. Elindultunk hazafelé, s mikor a házunkhoz értünk megtorpantam. Nem akarok bemenni. Hatalmasat fognak bennem csalódni. Hogy nézek így a szemükbe? Megütöttem valakit. És kirúgtak..
- Jesy én nem akarok bemenni! - álltam meg a kapu előtt.
- Nem lesz semmi baj! Itt vagyok melletted!
- De..
- Nincs semmi de! Minden oké lesz!
- Jó. - bólíntottam és bementem.
- Megjöttünk! - kiabálta Jesy.
Nem jött válasz. Felmentünk az emeletre, de sehol senki. Lementünk és a hűtőn találtunk egy cetlit. "Lányok! Sajnáljuk, hogy nem szóltunk, de közbejött valami el kellett utaznunk! Vigyázzatok magatokra! Puszi: Anya és Apa. Pont most utaztak el, remek.
- Én elmegyek aludni. Sok volt ez nekem mára. - mondtam és elindultam az emeletre.

*Perrie szemszöge*

Hihetetlen, ami ma történt! Szegény Jade, nagyon rossz lehet most neki. Suli után semmi kedvem nem volt haza menni, ezért elmentem Zayn-hez. Ma nem volt suliba, mivel "beteg". Na jó, igazából kicsit tényleg rosszul volt. De ki tudja lehet csak tettette. Mielőtt befordultam az utcába eszembe jutott, hogy viszek neki egy kis nasit. Bementem a boltba és vettem mindenféle édességet. Zaynie kedvenc csokiját, chipset, nutellát, meg vettem egy kis epret a nutellához. Édességmérgezést fogunk kapni, az biztos.
- Köszönöm! - mondtam a kasszában ülő hölgynek, majd távoztam a boltból.
Befordultam Zayn-ék utcájába és elsétáltam az utolsó előtti házig. Utálom, hogy ilyen messze lakik, és még jogsim sincs, hogy legalább kocsival jöjjek. Kinyitottam a kaput, majd elsétáltam az ajtóig. De visszasétáltam, mert megakadt a szemem valamin. Új kocsija van. Nem is említette Zayn. Mondjuk nem hiszem, hogy az övé lenne, mert tűzpiros színe van. Lehet itt van a nővére. Mindegy. Bementem az ajtón, levettem a kabátomat meg a cipőmet. A nappaliba és a konyhába nem volt senki. Meg akartam lepni, ezért halkan felmentem a lépcsőn. Benyitottam Zayn szobájába. Bár ne tettem volna. Amit láttam megdöbbentett. Éreztem hogy egy-két könycsepp lefolyik az arcomon..

5.rész ~Kirúgás?

*Jade szemszöge*

Már becsöngettek,de még mindig nem jöttek.Talán valami baja esett Jesy-nek?Vagy hazament?Most meg tudnám ölni azt a kis ringyót.

-Pszt! - hallottam valaki hangját hátulról.

Hátrafordultam,hogy megnézzem ki volt az.Perrie ült mögöttem.

-Hm? - kérdeztem.

-Hol van Niall és Jesy?

-Nem tudom. - húztam el a számat.Pont ekkor estek be a terembe.De szó szerint.

Jesy leült a mellettem lévő padba és elővette a cuccát.Majd belépett a tanárnő.Az óra nagyon lassan telt,a tanárnő meg csak mondta és mondta a magáét.Komolyan azt hittem,megőszülök mire kicsengetnek.Szerencsére ez nem történt meg.Kicsengetés utána rögtön Jesy-hez fordultam és kérdőre vontam.

-Hol voltatok?És miért úgy jötettek be,mint akit üldöznek?

-A tetőn voltunk és azért,mert a tanár már jött ide és nem akartam elkésni. - mondta unottan.

-A tetőn?Mit kerestetek a tetőn? - vontam fel szemöldököm.

-Az a titkos búvóhelyünk. - nevette el magát.

-Na jó,inkább nem akarok tudni róla. - nevettem fel én is.

Suli után együtt indultunk haza Jesy,Niall,Perrie,Leigh és én.Csodálkoztam,hogy Zayn nem volt itt,mivel mindig Perrie-vel szokott lenni.Kiléptünk az ajtón és megcsapott a friss tavaszi levegő.Mélyen beszippantottam a levegőt és úgy indultunk el,denem jutottunk túl messzire,mivel valakinek a vinnyogó hangja ütötte meg a fülünket.
-Nicsak,nicsak! - húzta gúnyos mosolyra a száját Barbara. - Kit látnak szemeim?A dobott csaj,a hülye szőke,a hülye,a ringyó és a hős szerelmes. - mutogatott ránk sorrendben Jesy-re,Perrie-re,Leigh-re,rám és Niall-re.
-Kit neveztél te hülye szőkének? - kérdezte Perrie.
-Téged aranyom.Nézz magadra.Fest rólad,hogy szörnyen buta vagy.
-Te ennyire hülye vagy? - vettem védelmezésem alá Pezz-t. - Most komolyan őt hülyézed le?Akkor te mi vagy?Egy...inkább nem mondom meg mi.
-Na megszólalt a ringyó. - mondta unottan.
Most már komyolan elegem lett belőle.Odaléptem hozzám,majd behúztam neki egyet.Barbara a földre rogyott és elkezdett sírni.Az orra vérzett,teljesen ledermedtem.Szótlanul álltam és alig kaptam levegőt.
-Jade jól vagy? - lépett oda hozzám Leigh.
-Tuti,hogy bajba fogok kerülni. - mondtam sápadtan.
Barbara-t időközben Niall felsegítette a földről,majd lehámozta magáról Niall karjait és sírva befutott az épületbe.Jesy mellém lépett,majd szorosan átölelt.
-Nem lesz semmi baj. - nyugtatott.
-Azért csak nem hagyják szó nélkül,hogy bevertem az orrát. - suttogtam.
-Megérdemelte.És ezt Mrs.Hinks is be fogja látni.
-És ha nem?Akár ki is rúghatnak! - mondtam és már a sírás kerülgetett.
-Jade nyugi!Mi itt vagyunk és elmondjuk mi történt! - jött oda Perrie.
-Köszönöm! - öleltem meg őket.
-Jade Thirlwall kérem fáradjon az igazgatói irodába,haladéktalanul! - hallottam meg az igazgatónő hangját.
Ijedten néztem hátra Jesy-re,aki csak bíztatóan bólintott egyet.Bementem az ajtón és egyenesen az igazgatói iroda felé vettem az irányt.Vettem egy mély levegőt,bekopogtam,majd beléptem.Barbara ott ült az egyik székben és egy jeget tartott orrán.
-Jade ülj le. - mondta az igazgatónő.Leültem a Barbara melletti székbe.
-Nos lányok.A legelső kérdésem az lenne,hogy mi történt?
-Hát igazgató asszony azt történt,hogy kiléptem az iskola kapuján,odaköszöntem nekik és elkezdtek csúfolni.És,amikor szépen megkértem őket,hogy hagyják abba,Jade rámtámadott. - szipogott Barbara.
-Mi az,hogy letámadtam?És mi csúfoltuk?Ő provokált engem és a barátaimat! - emeltem fel kicsit a hangom.
-Jaj,ne keresd a kifogást Jade!Ez mind hazugság! - emelte fel ő is a hangját.
-Én hazudok?Úristen!A te mesédet senki nem hinné el! - keltem ki teljesen magamból.
-Lányok nyugalom! - csapott az asztalra a diri,amitől összerezzentem. - Volt szemtanúja az eseménynek?
-Volt nem is egy! - mondtam.Végre a többiek megmondják az igazat.
-Nevek?
-Jessica Nelson,Perrie Edwards,Leigh-Anne Pinnock és Niall Horan. - soroltam fel barátaim nevét.
Bemondta a hangosbemondóba a neveket és,hogy jöjjenek az irodába.Vártuk míg megérkeznek.Pár perccel később kopogtak,majd bejöttek az ajtó az említett személyek.

Sziasztok! :) Meghoztam az 5.részt. Sajnos az előző részhez csak egy ember komizott :( Nem akartam bevezetni,de mivel nem komiztok,ezért a következő rész 1 feliratkozó és 3 komi után jön! xx.Jade.xx

4.rész ~Jesy

Reggel kómásan ébredtem fel. Gyorsan lezuhanyoztam, fogat mostam, felöltöztem és megreggeliztem. Rekord gyorsasággal kész lettem.
- Jesy el fogunk késni! - kiabáltam fel az emeletre.
Nem jött válasz. Felmentem,majd bementem a szobájába. Jesy még aludt!
- Jesy! - ráztam meg a vállát.
- Mi van? - kérdezte kómásan.
- El fogunk késni! - förmedtem rá.
- Mi? Mennyi az idő? - ült fel az ágyon.
- 8:50!
- Úristen, nem szólt az ébresztőm! Egy perc és kész leszek. - mondta, majd berohant a fürdőbe.
Negyed 9-re még épp, hogy beértünk. Beléptünk az ajtón, majd a termünkhöz rohantunk. Bekopogtunk, majd bementünk.
- Nocsak, nocsak! A két késő. Második nap nem túl előnyös. - mondta a tanár.
- Elnézést Mr. Brook mi csak... - mondta Jesy, de nem tudta befejezni.
- Ne is folytassa Nelson! Kifogás az mindig van! - förmedt rá. - Leülni!
Leültem a helyemre és óra végéig meg se szólaltam. Mikor kicsöngettek elraktam a könyveimet és előpakoltam a következő órára.
- Mivan átváltassz a 'Rossz kislány' stílusra? - jött oda hozzám Harry.
- Mi közöd hozzá? - mondtam közömbösen.
- Most meg mi a bajod? Tegnap még teljesen belém voltál zúgva.
- Egyátalán nem. És miért nem foglalkozol a barátnőddel?
- Emily-re gondolsz? Ő nem a barátnőm. - nevette el magát.
- Akkor tegnap miért csókolóztatok? - vontam fel szemöldököm.
Nem válaszolt. Sarkon fordultam, majd kiviharoztam a teremből. Bementem a lányvécébe, majd nekidőltem a csempének. Halk szipogást hallottam. Beljebb mentem,majd benéztem az alsó kis résen. Jesy cipője.
- Jesy? - kopogtam be.
- Hagyj békén. - mondta halkan.
- Kérlek nyisd ki. - egy kicsit deja vu érzésem volt. Mint, amikor odaköltöztünk hozzájuk.
- Csak menj el! - hangja remegett.
- Nem! - mondtam határozottan. - Addig innen egy tapottat se mozdulok még ki nem nyitod az ajtót.
Szavaim hatottak rá, kinyitotta az ajtót. Beléptem és szintén az a deja vu érzés fogott el. Ott ült kisírt szemekkel.nem szeretem így látni. Nagyon rossz érzés.
- Jesy. - guggoltam le elé. - Mi történt? - simítottam meg karját.
- Az a szemét...-mondta, de hangja elcsuklott.
- Ki?
- Ja-ke. - mondta szipogva. Megcsalt. - mondta, majd könnyei újra utat törtek.
- Micsoda? És,hogy tudtad meg?
- Az a szemét Barbara.
- Emily ikertestvére?
- Ki más? Élvezik, hogy velünk szemétkedhetnek. Főleg Perrie-vel, Leigh-vel és velem. És szerintem hamarosan veled is.
- De miért?
- Féltékenységből.Amiért bírnak minket a fiúk és Perrie ugye jár Zayn-nel.
- Tudod mit?Most ők fognak kapni tőlünk.
- Én nem vagyok ilyen szenét dög.
- Nem is erre gondoltam. Akkor pipulnak be legjobban, ha elfelejted Jake-et és mosolyogva végigsétálsz a folyosón.
- Igazad van. Egy szemét volt.
Kiléptünk, majd úgy, ahogy mondtam mosolyogva végigsétáltunk a folyosón. Beléptünk az osztályba és nem épp az a látvány fogadott, amit vártunk. Jake és Barbara épp csókolóztak. Jesy-nek egy-két könycsepp gördült le arcán, majd kifutott. Éppen készültem utána menni, mikor Niall megfogta a karomat és visszahúzott.
- Majd én. - mondta és kirohant.

*Niall szemszöge*

Jess után rohantam. Körülnéztem a folyosón, de sehol nem láttam .Megnéztem minden lehetséges helyen, de sehol nem találtam. Majd beugrott. A tető! Felmentem a tetőre és megláttam Jesy-t. Nekem háttal ült, így nem látott. Odamentem hozzá, majd megfogtam a vállát.
- Jess. - szólítottam meg.
- Hagyj békén, Niall.
- Csak el akartam mondani ,hogy egy ilyen seggfej, mint Jake nem érdemel olyan klassz csajt mint te.
- Ezt komolyan gondolod?
- A legkomolyabban. - nevettem fel, amjd megöleltem.
- Köszönöm. - suttogta fülembe. Ez olyan filmbeillő jelenet volt.
Visszamentünk az emeletre, ahol a termünk volt.

3.rész ~Félreismertem

Bementünk az osztályba. Körülnéztem és láttam, hogy elég nagy a létszám. Itt is voltak stréberek, plázacicák, menők és átlagosak. Az első óránk töri volt. Itt egyes padok voltak, szóval mindenki egyedül ült. Leültem az egyik padba Jesy mellé. Odajött hozzám egy barna hajú srác.

- Hé, új lány! Ez a hely foglalt!

- Tényleg? Ide van írva a neved?

A srác meglepődött a válaszomon, majd pár percig csak nézett.

- Louis! Ülj ide mellém! - mondta neki egy göndör hajú srác, majd szó szerint kilökte a padból az egyik srácot. Hosszú percekig csak bámultuk egymást ,majd elkaptam tenkintetem. Bejött a tanár és letette a dolgait az asztalra.
- Jó reggelt! - köszöntött minket mosolyogva.
-J ó reggelt tanárnő! - mondtuk kórusba.
- Nicsak az új lány. - nézett rám. - Gyere ki.
Kicsit meglepődtem ,majd felálltam és odamentem a tanár mellé.
-Ő itt az új osztálytársatok Jade Thirlwall .Én Mrs.Hill vagyok, a történelem tanárod. Jade mesélj magadról.
-Hát.. - túrtam bele zavartan hajamba. - Eddig Franciaországban éltem, a szüleim elváltak. Anyukám újra férjhez ment.
- És van testvéred? - kérdezte a tanárnő.
- Igen..vagyis csak féltestvérem sajnos. - húztam el a számat. Jesy rám nézett,majd elmosolyodott.
- És, hogy hívják? - rápillantottam Jesy-re, aki egy aprót bólintott jelezve, hogy yugodtam mondjam el.
- Jessica...Nelson.
- Nahát tényleg? - nézett felváltva, hol rám, hol pedig Jesy-re.
- Igen. - mondta Jesy.
- Rendben Jade, ülj le. - mondta Mrs.Hill. 
Az óra további részében a tanárnő lediktálta az anyagot, majd csöngettek. Mikor vége lett a sulinak hullafáradtan mentem ki a teremből. Mivel még új vagyok egy kicsit le vagyok maradva és ez egy kicsit megnehezíti a tanulást. Kilöktem az iskola ajtaját, majd a gyönyörű napsütésbe vártam Jesy-t.
- Jade ugye? - lépett mellém valaki, amitől összerezzentem. A göndörke volt az osztályból.
- Igen. Te pedig?
- Harry. - nyújtotta kezét.
- Szóval Harry. Ugye nem haragszik a barátod?
- Melyik?
- Akinek reggel odaültem a helyére.
- Louis? Nem, nem haragszik. Meglepte a válaszod.
- Miért?
- Arra tippelt, hogy plázacica vagy, vagy stréber. - nevetett fel.
- Lehet, hogy úgy tűnik, de tudok kemény is lenni.
- Azt látom.
- Ezt,hogy érted? - húztam fel a szemöldökömet.
- Tudod Jade.. Még csak ma ismertelek meg, de már is kedvellek. - mondta, majd rám kacsintott.
Kicsit elpirultam, majd pár percig csak álltunk néma csendben.
- És,amúgy van barátod? - törte meg a csendet Hazza.
- Nincs. A volt barátom dobott, miután megtudta, hogy ideköltözöm.
- Értem. És milyen volt az első nap?
- Hosszú és unalmas. - nevettem fel.
- Hát, a suli már csak ilyen. - nevetett fel ő is.
- Hát..Igen.
Harry nagyon jó fej. Tök jól elvoltunk. Beszélgettünk, mesélt vicceket amiken jókat röhögtünk.
- És mondd csak Jade, tetszik valaki? - kérdezte felvont szemöldökkel.
- Hát. - mondtam.
Harry egyre közelebb hajolt hozzám. Már éreztem leheletét arcomon, majd ajkait enyémre tapasztotta. Mikor elváltunk egymástól, valaki kicsapta az ajtót és a nevét kiabálta.
- Harry! - hallottam egy vinnyogó hangot.
Odalépett mellénk egy szőke plázacica, majd..Majd megcsókolta Harry-t, engem meg levegőnek nézett. Ledöbbentem. Van csaja? Mi van? És úgy csókolt meg? Azt hittem legalább más, de tévedtem. Ugyanolyan, mint a többi srác. Gyorsan hazarohantam, majd felcsörtettem a szobámba, bevágtam magam mögött az ajtót és ledöltem az ágyra.Szememben megjelent egy könnycsepp, majd utána jött a többi. Ajtócsapást hallottam.
- Jade! Itthon vagy? - hallottam Jesy hangját.
Nem válaszoltam, csak tovább sírtam. Nem akartam beszélni senkivel. Hihetetlen, az első napom és már is sírok.J esy valószínűleg tovább keresett, mivel hallottam ahogy jön felfelé a lépcsőn. Benyitott a szobámba.
- Jade..Mi a baj? - kérdezte kedvesen. - Kérlek mondd el!
- Harry megcsó-kolt. - szipogtam.
- És ez miért baj? - kérdezte.
- Utána meg kijött a drágalátos plázacica barátnője és ott előttem csókolóztak.
- Mi? Hogy nézett ki?
- Hát..Tipikus szőke haj, nagy mell, magassarkú, miniruha.
- Egyenes volt a haja vagy göndör?
- Egyenes.
- Emily..Mindig is szerelmes volt Harry-be. Mondjuk azt nem gondoltam volna, hogy járnak.
- Hát úgy tűnik.
- Majd én elintézem..
- Nem kell Jesy!
- Jó, de ne mutasd ki, hogy fáj, oké? Akkor még rosszab lesz.
- Miért?
- Hidd el, ismerem a Clark ikreket.
- Micsoda?Ketten vannak?
- Igen van egy testvére is, Barbara. Na ő meg Zayn-be szerelmes. - forgatta szemeit. - Ő még talán a jobbik eset. Emily sokkal gonoszabb. Bármit megtesz,azért, hogy valamit vagy valakit megkapjon vagy eltávolítsa a legújabb pasijától..
- Akkor bajban vagyok.
- Hát..Eléggé. - mondta, majd elhúzta a száját.

2.rész ~Suli

Reggel lassan kikeltem az ágyamból, majd bementem a fürdőszobába. A tükörbe belenézve, majdnem megijedtem magamtól olyan nyúzott voltam. Tegnap Jesy-vel egész este beszélgettünk, így alig aludtam valamit. Lezuhanyoztam, felöltöztem, kivasaltam (jelenleg) vörös színben pompázó hajamat, majd feltettem egy leheletnyi sminket. Kimentem a szobámból és Jesy szobája felé vettem az irányt. Halkan benyitottam, majd benéztem. Még aludt, így támadt egy ötletem. Gyorsan leszaladtam a hűtőhöz, majd vissza a szobájába. Bementem, majd halkan az ágyához mentem. A hajára és a kezére fújtam egy kis tejszínhabot, majd levettem a polcról a telefonját, megkerestem a leghangosabb zenét és elindítottam. Jesy 2 másodperces gyorsasággal pattant ki az ágyból. Gyorsan kifutottam a szobából, így nem látott.
-Jade! - kiabált utánam.
Bebújtam az ágyamba és úgy tettem,mintha aludnék. Vártam,hogy Jesy bejöjjön, de  nem jött. A szememet még nem nyitottam ki, hátha itt van valahol. Pár perc múlva Jesy rontott be a szobámba, majd már csak azt éreztem, hogy rám borít valamit.
- Jesy! - kiabáltam rá.
- Kölcsönkenyér visszajár. - szaladt ki a szobámból.
- Jesy gyere ide! - futottam utána.
Kergetőztünk egy darabig, majd elkezdett szaladni vissza a szobám felé. Én utána rohantam, de mivel vizes volt a padló egy hatalmasat borultam. Jesy csak röhögött rajtam, majd a nagy puffanásra kijött anya és John is.
- Itt meg mi történt? - nézett anya végig a tejszínhabos Jesy-n, a vizes folyosón és rajtam.
- Egy kicsit szórakoztunk. - nevettem fel.
- Azt látom. - nevetett fel John is.
- Feltakarítok. - tápászkoftam fel a padlóról.
- Segítek. - mondta Jesy.
- Köszi. - mosolyogtam rá.
Gyorsan feltakarítottunk, majd bementem a szobámba átöltözni. Egy fekete egyberuhát vettem fel. Lementem reggelizni, majd felkaptam a táskámat, megvártam Jesy-t és elindultunk a suliba. Nagyon  izgultam a mai nap miatt, hiszen még nem ismerem a sulit bár már Jesy elég sokat mesélt róla. 10 perc séta után meg is érkeztünk a suliba. Mindenki csoportokban ácsorgott az udvaron. Jesy odaintett gondolom a barátainak, majd odamentünk hozzájuk.

- Sziasztok! - köszönt Jesy.

- Wow Jess ez te vagy? - nézett ki a napszemüvege mögül egy szőke hajú fiú.
- Úgy tűnik. - mosolygott.
- Dögös. - mondta, mire mindenki felnevetett. - És új lány?

- Srácok, ő itt Jade.
- Hello. - intettem.
- Szia én Perrie vagyok. - lépett hozzám egy szőke lány, majd megölelt. Egy kicsit váratlan volt, de visszaöleltem.

- Én pedig Leigh-Anne vagyok. Szólíts csak Leigh-nek. - mosolygott rám.

- Én Niall vagyok. - kacsintott a szőke srác.
- Á, a mogyis csaj. - mondta egy srác a hátam mögött, mire megfordultam. A srác volt az a  repülőről.
- Ti ismeritek egymást? - kérdezte Jesy felvont szemöldökkel.
- Hát.. Együtt utaztunk a repülőn. - mosolyogtam.
- Amúgy Zayn vagyok. - mosolygott rám.
- Jade. - mondtam.
- Tudom. - nevetett fel. 
Csengettek, úgyhogy bementünk. Az iskola nagyon tetszett,belülről is. Ahhoz képest, hogy iskola nagyon szépen van berendezve.

- Jesy nekem hova kell mennem? - kérdeztem.

- Velem jársz egy osztályba nem?

- Itt nincsen több osztály a,b,c?

- Itt nincs.

- Értem. - bólintottam és követtem.

1.rész ~Az új család

- Segítsek valamit? - kérdeztem anyut.
- Nem kell,köszönöm. Mindjárt végzek. - mosolygott.
Ma költözünk. És, hogy hogyan sikerült rávennie anyának, hogy mégis elmenjünk? Nos ez egy hosszú történet.. De örülök,hogy anya boldog. Még,ha Londonba is kell költöznünk. Apropó London. Remélem, hogy az életem sokkal jobb lesz, mint itt, egy franciaországi kisvárosban. Felpakoltuk a cuccokat a kamionra, mi pedig indultunk a repülőtérre. Nem akartunk kocsival menni, mert az út nagyon hosszú. A repülőtérre taxival mentünk. Felszálltunk a repülőre, majd elfoglaltunk a helyünket. Én középen ültem, a bal oldalamon anya, a jobb oldalamon pedig egy 20 év körüli fiú. Feltettem a fülhallgatómat a fejemre, majd elindítottam a zenét. Mivel nem reggeliztem elég éhes lettem, ezért elővettem a táskámból egy csomag mogyorót.
- Kérsz? - nyújtottam a mellettem ülő srácnak.
- Nem,köszi. - mosolygott rám kedvesen.
Az út hátralévő részében zenét hallgattam, majd elaludtam. Arra keltem,hogy valaki rázza a vállam.
- Jade ébredj. Leszállunk. - rázta a vállam anya.
Ásítottam egy nagyot, majd kivettem a fülemből a fülhallgatókat. A leszállás után a repülőtéren keresgéltük John-t, aki kijött értünk a reptérre. 5 perc keresés után meg is találtuk.
- Sziasztok lányok. - üdvözölt minket.
- Szia John. - köszöntötte anya két puszival.
Én csak megöleltem, ő meg előadta ugyanazt a szöveget, mint mindig, hogy milyen csinos vagyok és, hogy mennyit nőttem. Hát 2 hete látott utoljára. Igazából bírom csak néha eléggé fura tud lenni. Beszálltunk a kocsijába, majd elindultunk az új otthonunk felé. Az út nagy része csendesen telt. Csak bámultam ki az ablakon, amin egyre több vízcsepp jelent meg. Leparkoltunk egy nagy ház előtt, majd kiszálltunk. John hozta a bőröndünket, mi pedig elindultunk az ajtó felé, majd bementünk. A ház belülről is gyönyörű volt.
- Jessica! - kiáltott fel John.
- Apa! Megjöttél? - jött le mosolyogva a lépcsőn.
Amint meglátott minket arcáról lefagyott a mosoly. Valószínüleg John nem mondta, hogy ma jövünk.
- Ők mit keresnek itt? - kérdezte remegő hanggal.
- Ma költöznek be. - mondta John.
- Ma? Pont ma kellett ezeket idehozni? - emelte fel kicsit a hanjgát.
- Válogasd meg a szavaidat Jessica! - förmedt rá John.
- Azt hittem a mai nap csak a miénk lesz! Együtt gyászolunk. - mondta,majd egy könycsepp gördült le az arcán.
- Még is miről beszélsz?
- Jonathan-ról!
- Jessica.. Nem gondolod,hogy túl kéne lépni a múlton?
- Hogyan lépjek túl? Mondjuk.hogy is emlékeznél?! Hiszen neked új családod van. - mondta, majd felrohant.
-Jessica! - kiabált utána John.

*Később*

Minden cuccomat bepakoltam a szobámba. Gondoltam átnézek Jessicához. Bekopogtam, de nem jött válasz. Újra kopogtam.

- Tudom,hogy odabent vagy. - mondtam.

- Hagyj békén!

- Kérlek engedjbe. - kérleltem.

Hallottam egy kattanást. Kicsit hezitáltam, majd beléptem az ajtón. Ott ült az ágyon kisírt szemekkel. Leültem mellé.

- Szia. - mondtam.

- Szia. - mondta halkan.

- Sajnálom, hogy így bezavartunk.

- Az én hibám. Felfújtam a dolgot, pedig apával ezerszer átrágtuk a témát. Csak nem hittem, hogy pont ma.

- Miért mi van ma?

- Tudod volt egy öcsém Jonathan, akiről beszéltem. Egyik nap elindultunk vásárolni. Izgatott voltam, hiszen apa megígérte, hogy megveszi nekem azt a pólót, amit már régóta szeretem volna. És a nagy izgalomba elfelejtettem bekötni Jonathan-t. És belénk jött egy autó és Jonathan.. - nem tudta befejezni, mert újra elkezdett sírni.

- Sajnálom.

- És tu-dom,hogy ez csa-k az én hi-bám.Mert ha be-kö-töm,akkor még ta-lán ma is él-ne. - szipogta. 

- Nem a te hibád. Hanem az autósé, aki belétek ment.

- A baleset után, annyira szomorú voltam, hogy napokig nem ettem. Kórházba is kerültem annyira lefogytam. Csak sírtam, sírtam és sírtam. Folyamatosan. Aztán adtak valami gyógyszert, amibe van valami táplál és így gyógyultam meg. Azért vagyok ilyen. - mutatott magára.

- Nagyon szép alakod van Jesy. - mosolyogtam rá és megsimítottam a vállát.

- Köszi. Megkérhetlek valamire? - kérdezte.

- Persze.

- Eljönnél velem vásárolni? És utána segítesz befestni a hajam?

- Mi ez a gyors változtatás?- nevettem fel kicsit.

- Túllépek a múlton. - mosolyodott el.

- Akkor induljunk.- mondtam. - Amúgy nem zavar, ha Jesy-nek hívlak?

- Nem, tetszik. - nevettet fel.

Jesy-vel egész délután vásároltunk. Közben nagyon sokat hülyéskedtünk és nevettünk. Estefelé pedig befestettem a haját. A végeredmény szerintem nagyon jó lett.

  

Prológus

- Jade! Megjöttem, kérlek gyere le! - hallottam anya vidám hangját az előszobából.
- Szia anya! - köszöntem mosolyogva.
- Beszélnük kell. - váltott át komorra.
- Valami baj van? - kérdeztem aggódva.
- Nem semmi baj. Csak  te lehet nem fogsz örülni annak, amit most mondok.
Kicsit megijedtem. Anyukámat mindig is mosolygósnak és vidámnak látom, de msot feltűnően komor volt. Nem is komor inkább ideges és feszült.
- Miről van szó?
- Tudod most együtt vagyok Phillel. És nos, hogy is mondjam.. - dörzsölte meg homlokát. - Felhozta, hogy költözzünk össze.
Mikor kimondta az utolsó két szót szemeim elkerekedtek. Hogy micsoda? Elköltözni Londonba?
- Hát én innen biztos nem megyek egy tapottat sem! - gondoltam magamban.
- És mit mondtál? - kérdeztem immáron hangosan.
- Igent. - mondta halkan.
- Hogy mi? - pattantam fel. - Én biztosan nem fogok innen elköltözni! Főleg nem Londonba!
- Elég legyen! Én azt hittem meg tudjuk ezt beszélni higgadtan, de úgy létszik mégsem! - állt fel és felment az emeletre.