10.rész ~Ennél rosszabb már nem lehet

 Kedves olvasóim! Meghoztam az új részt, amit próbáltam minnél hosszabra írni! Az elköbetkezendő hetekben megpróbálom minnél előbb hozni a részeket, hogy ne kelljen várnotok. Köszönöm a 11 rendszeres olvasót és a 4 kommentet! ♥ Jó olvasást! xx.Jade.xx

- Doktor úr! - biccentettem.
- Nos, hogy őszinte legyek Perrie nincs túl jó állapotban, úgyhogy kérem legyenek mindig vele.
- Mi történt?
- Sajnos Perrie-nél gyomorrákot diagnosztizáltak.
Nem akartam hinni a fülemnek. Nem hittem el, amit mondanak. Miért pont Perrie? Bérgyilkosok szaladgálnak London utcáin és mégis egy szegény ártatlan lány? Leültem egy székre és sírni kezdtem.
- Leigh, nyugi! Minden rendben lesz. - próbált nyugtatni Louis.
- Minden rendben lesz? Hogy mondhatsz ilyet? - kezdtem el mégjobban sírni.
- Mert tudom.
- Tudod? Hah, ne nevettess! - mondtam kissé flegmán.
- Ez egy nagyon ritka betegség fiataloknál, de jó esély van rá, hogy meggyógyul. - mondta az orvos, aki még mindig itt állt.
- Látod? Meg fog gyógyulni! - simogatta meg a hátamat Liam.
- És ti honnan tudjátok ezt olyan biztosan? Talán látnokok vagytok?
- Leigh! Megértem, hogy kiakadtál, de azért kicsit visszavehetnél! - szólt rám El.
- Te nekem ne parancsolgass, oké? Azt csinálok, amit akarok.
- Már nem azért, de neked mi bajod van? Miért vagy mindenkivel ilyen ellenséges? - támadott le mostmár Jesy is.
- Miért ti kicsit sem vagytok ki amiatt, ami Perrie-vel történik?
- De, de még sem viselkedünk úgy, mint te. Miért fontos neked ennyire Perrie? - vonta fel szemöldökét Niall.
- Mert talán a legjobb barátnőm?
- És? Nekem is, mégsem akadok ki ennyire! - vágta rá Jess.
- Ti ezt nem értitek.. - hajtottam le a fejem.
- Miről van szó Leigh-Anne?
- Semmi. Nincs közötök hozzá.- álltam fel. - Én most megyek, pihennem kell. - mondtam és elmentem.

* Louis szemszöge *

- Azt hiszem ma mindenki megőrült. - pattantam le az egyik székre.

- Srácok, nem akartok hazamenni aludni? Elég késő van és szinte egész nap itt voltatok. - mondta El.

- Én maradok. - mondta Jesy.

- Én lehet megyek. Még hazamenni se volt időm, mert legelsőnek ide jöttem. - mondta Liam.

- És a cuccod? - kérdezte El.

- A kocsiban. - mosolygott rá Liam.
- Én is megyek. - ásítottam. - Liam hazaviszel?
- Hát nem is tudom.. - mondta, mire beleboxoltam egyet a vállába. - Akar még valaki jönni? - fordult körbe.
Niall felállt, majd odalépett hozzánk. Jesy és Eleanor megrázták a fejüket. Odaléptem Elhez adtam neki egy csókot, majd elmentünk. Az út csendesen telt, senki sem beszélt. Gyorsan kitettük Niallt, majd Liam engem is kirakott és elhajtott.

* Jade szemszöge *

- Kérsz valamit inni? - kérdeztem Harryt.

- Igen, köszönöm. - mosolygott rám.

- Tessék. - nyújtottam felé a poharat. 

Elvette, majd beleivott. Pár percig még ültünk néma csendben, majd Harry az emelet felé vette az irányt. Reméltem, hogy csak a fürdőt keresi és nem a szobámba akar bemenni. Sajnos nem lett igazam, mert a szobám felé igyekezett.

- Oda nem mehetsz be! - álltam az útjába.

- Miért is? - kérdezte csábos mosollyal, amitől majdnem elájultam.

- Mert ez az én szobám. - próbáltam kerülni vele a szemkontaktust.

- És valami olyat rejtegetsz, amit nem szabad látnom? - vonta fel szemöldökét.

- Nem! - mondtam és közben a padlót bámultam.

- Miért kerülöd a tekintetem? - nevetett fel.

- Én? Miért kerülném? Dehogy is! Biztos képzelődsz. - próbáltam hazudni valamit, de nem sikerült.

- Akkor nézz a szemembe! 

- Jé, látod azt a repedést a padlón? Szólnom kell, hogy javítsák meg! - próbáltam kerülni a témát.

Harry az ujjával felemelte az államat annyira, hogy a szemébe tudjak nézni. Azt hittem ott helyben elájulok. Az arcával közelített az enyém felé. Már csak pár centi választotta el egymástól ajkainkat, mire eltoltam magamtól. Értetlenül nézett rám, mire megráztam a fejem és berohantam a fürdőbe. Ott leültem a jéghideg kőre és gondolkodtam. Azon, hogy miért szórakozik velem Harry? Csókolgassa csak a barátnőjét. Azt se tudom, minek jött utánam. Kopogást hallottam, de nem válaszoltam. 

- Jade, bejöhetek? 

- Hagyj békén! - kiabáltam ki.

- Engedj be. - kérlelt.

- Nem! Menj el! - mondtam és a végét már szinte suttogva.

- Bemegyek! - fenyegetett, de nem érdekelt.

Kinyitotta az ajtót és leült mellém. Némán ültünk egymás mellett, ő pedig végig engem bámult. 

- Miért rohantál el? - kérdezte suttogva.

- Hogy miért? - álltam fel. - Azért, mert én nem leszek a játékszered!

- Miről beszélsz? - állt fel ő is.

- Arról, hogy egyszer kellek neked, egyszer nem! Mikor milyen kedved van, igaz? 

- Ez nem igaz!

- Már, hogy ne lenne igaz? Úgy rángatsz, mint valami rongybabát.

- Jade, ezt fejezd be!

- Mivan Harry? Fáj az igazság? Fáj azt hallani, hogy barátnőd van, de azért még mellette még ki tudja hány lányt csókokolgatsz össze-vissza?! 

- De..

- Ne szakíts félbe! Tudod én azt hittem akarsz tőlem valamit! Hogy adnál nekem egy esélyt! De hülye voltam..mert neked csak egy vagyok a sok közül. - mondtam és egy könnycsepp gördült le az arcomon.Kifelé igyekeztem, de Harry utánam szólt.

- Várj!
- Mire?
- Mondani akarok valamit. - mondta halkan.
- Mégis mit?
- Én, azért csókoltalak meg, mert azt hiszem érzek valamit irántad!
- Azt hiszed? - vontam fel a szemöldökömet.
- Nem tudom. - motyogta.
- Tudod mit? Ha érzel valamit irántam akkor tegyél valamit vagy nem tudom, mert így csak az jön le nekem, hogy egy játékszer vagyok számodra! - mondtam, de Harry még mindig csak egyhelyben állt. - Gondoltam! - fordultam, de elkapta a kezemet és megcsókolt.
Annyira jól csókolt, hogy majdnem beleszédültem. Hosszú percekig faltuk egymás ajkait, végül levegő hiányába váltunk el. Harry rám nézett és elmosolyodott. Homlokát az enyémnek döntötte, majd megsimogatta arcomat.
- Szeretlek! - suttogta.
- Én is! - mondtam ki, amit már régóta szerettem volnaés megöleltem.

Csöngettek, mire elengedtem Harry-t és lerohantam a lépcsőn. Kinyitottam az ajtót és egy fiő állt az ajtóban.
- Szia Jade! - mosolygott rám.
Azt hittem ott helyben elájulok. Ez lehetetlen! Mit keres ez itt, pont most?