2.rész ~Suli

Reggel lassan kikeltem az ágyamból, majd bementem a fürdőszobába. A tükörbe belenézve, majdnem megijedtem magamtól olyan nyúzott voltam. Tegnap Jesy-vel egész este beszélgettünk, így alig aludtam valamit. Lezuhanyoztam, felöltöztem, kivasaltam (jelenleg) vörös színben pompázó hajamat, majd feltettem egy leheletnyi sminket. Kimentem a szobámból és Jesy szobája felé vettem az irányt. Halkan benyitottam, majd benéztem. Még aludt, így támadt egy ötletem. Gyorsan leszaladtam a hűtőhöz, majd vissza a szobájába. Bementem, majd halkan az ágyához mentem. A hajára és a kezére fújtam egy kis tejszínhabot, majd levettem a polcról a telefonját, megkerestem a leghangosabb zenét és elindítottam. Jesy 2 másodperces gyorsasággal pattant ki az ágyból. Gyorsan kifutottam a szobából, így nem látott.
-Jade! - kiabált utánam.
Bebújtam az ágyamba és úgy tettem,mintha aludnék. Vártam,hogy Jesy bejöjjön, de  nem jött. A szememet még nem nyitottam ki, hátha itt van valahol. Pár perc múlva Jesy rontott be a szobámba, majd már csak azt éreztem, hogy rám borít valamit.
- Jesy! - kiabáltam rá.
- Kölcsönkenyér visszajár. - szaladt ki a szobámból.
- Jesy gyere ide! - futottam utána.
Kergetőztünk egy darabig, majd elkezdett szaladni vissza a szobám felé. Én utána rohantam, de mivel vizes volt a padló egy hatalmasat borultam. Jesy csak röhögött rajtam, majd a nagy puffanásra kijött anya és John is.
- Itt meg mi történt? - nézett anya végig a tejszínhabos Jesy-n, a vizes folyosón és rajtam.
- Egy kicsit szórakoztunk. - nevettem fel.
- Azt látom. - nevetett fel John is.
- Feltakarítok. - tápászkoftam fel a padlóról.
- Segítek. - mondta Jesy.
- Köszi. - mosolyogtam rá.
Gyorsan feltakarítottunk, majd bementem a szobámba átöltözni. Egy fekete egyberuhát vettem fel. Lementem reggelizni, majd felkaptam a táskámat, megvártam Jesy-t és elindultunk a suliba. Nagyon  izgultam a mai nap miatt, hiszen még nem ismerem a sulit bár már Jesy elég sokat mesélt róla. 10 perc séta után meg is érkeztünk a suliba. Mindenki csoportokban ácsorgott az udvaron. Jesy odaintett gondolom a barátainak, majd odamentünk hozzájuk.

- Sziasztok! - köszönt Jesy.

- Wow Jess ez te vagy? - nézett ki a napszemüvege mögül egy szőke hajú fiú.
- Úgy tűnik. - mosolygott.
- Dögös. - mondta, mire mindenki felnevetett. - És új lány?

- Srácok, ő itt Jade.
- Hello. - intettem.
- Szia én Perrie vagyok. - lépett hozzám egy szőke lány, majd megölelt. Egy kicsit váratlan volt, de visszaöleltem.

- Én pedig Leigh-Anne vagyok. Szólíts csak Leigh-nek. - mosolygott rám.

- Én Niall vagyok. - kacsintott a szőke srác.
- Á, a mogyis csaj. - mondta egy srác a hátam mögött, mire megfordultam. A srác volt az a  repülőről.
- Ti ismeritek egymást? - kérdezte Jesy felvont szemöldökkel.
- Hát.. Együtt utaztunk a repülőn. - mosolyogtam.
- Amúgy Zayn vagyok. - mosolygott rám.
- Jade. - mondtam.
- Tudom. - nevetett fel. 
Csengettek, úgyhogy bementünk. Az iskola nagyon tetszett,belülről is. Ahhoz képest, hogy iskola nagyon szépen van berendezve.

- Jesy nekem hova kell mennem? - kérdeztem.

- Velem jársz egy osztályba nem?

- Itt nincsen több osztály a,b,c?

- Itt nincs.

- Értem. - bólintottam és követtem.

1.rész ~Az új család

- Segítsek valamit? - kérdeztem anyut.
- Nem kell,köszönöm. Mindjárt végzek. - mosolygott.
Ma költözünk. És, hogy hogyan sikerült rávennie anyának, hogy mégis elmenjünk? Nos ez egy hosszú történet.. De örülök,hogy anya boldog. Még,ha Londonba is kell költöznünk. Apropó London. Remélem, hogy az életem sokkal jobb lesz, mint itt, egy franciaországi kisvárosban. Felpakoltuk a cuccokat a kamionra, mi pedig indultunk a repülőtérre. Nem akartunk kocsival menni, mert az út nagyon hosszú. A repülőtérre taxival mentünk. Felszálltunk a repülőre, majd elfoglaltunk a helyünket. Én középen ültem, a bal oldalamon anya, a jobb oldalamon pedig egy 20 év körüli fiú. Feltettem a fülhallgatómat a fejemre, majd elindítottam a zenét. Mivel nem reggeliztem elég éhes lettem, ezért elővettem a táskámból egy csomag mogyorót.
- Kérsz? - nyújtottam a mellettem ülő srácnak.
- Nem,köszi. - mosolygott rám kedvesen.
Az út hátralévő részében zenét hallgattam, majd elaludtam. Arra keltem,hogy valaki rázza a vállam.
- Jade ébredj. Leszállunk. - rázta a vállam anya.
Ásítottam egy nagyot, majd kivettem a fülemből a fülhallgatókat. A leszállás után a repülőtéren keresgéltük John-t, aki kijött értünk a reptérre. 5 perc keresés után meg is találtuk.
- Sziasztok lányok. - üdvözölt minket.
- Szia John. - köszöntötte anya két puszival.
Én csak megöleltem, ő meg előadta ugyanazt a szöveget, mint mindig, hogy milyen csinos vagyok és, hogy mennyit nőttem. Hát 2 hete látott utoljára. Igazából bírom csak néha eléggé fura tud lenni. Beszálltunk a kocsijába, majd elindultunk az új otthonunk felé. Az út nagy része csendesen telt. Csak bámultam ki az ablakon, amin egyre több vízcsepp jelent meg. Leparkoltunk egy nagy ház előtt, majd kiszálltunk. John hozta a bőröndünket, mi pedig elindultunk az ajtó felé, majd bementünk. A ház belülről is gyönyörű volt.
- Jessica! - kiáltott fel John.
- Apa! Megjöttél? - jött le mosolyogva a lépcsőn.
Amint meglátott minket arcáról lefagyott a mosoly. Valószínüleg John nem mondta, hogy ma jövünk.
- Ők mit keresnek itt? - kérdezte remegő hanggal.
- Ma költöznek be. - mondta John.
- Ma? Pont ma kellett ezeket idehozni? - emelte fel kicsit a hanjgát.
- Válogasd meg a szavaidat Jessica! - förmedt rá John.
- Azt hittem a mai nap csak a miénk lesz! Együtt gyászolunk. - mondta,majd egy könycsepp gördült le az arcán.
- Még is miről beszélsz?
- Jonathan-ról!
- Jessica.. Nem gondolod,hogy túl kéne lépni a múlton?
- Hogyan lépjek túl? Mondjuk.hogy is emlékeznél?! Hiszen neked új családod van. - mondta, majd felrohant.
-Jessica! - kiabált utána John.

*Később*

Minden cuccomat bepakoltam a szobámba. Gondoltam átnézek Jessicához. Bekopogtam, de nem jött válasz. Újra kopogtam.

- Tudom,hogy odabent vagy. - mondtam.

- Hagyj békén!

- Kérlek engedjbe. - kérleltem.

Hallottam egy kattanást. Kicsit hezitáltam, majd beléptem az ajtón. Ott ült az ágyon kisírt szemekkel. Leültem mellé.

- Szia. - mondtam.

- Szia. - mondta halkan.

- Sajnálom, hogy így bezavartunk.

- Az én hibám. Felfújtam a dolgot, pedig apával ezerszer átrágtuk a témát. Csak nem hittem, hogy pont ma.

- Miért mi van ma?

- Tudod volt egy öcsém Jonathan, akiről beszéltem. Egyik nap elindultunk vásárolni. Izgatott voltam, hiszen apa megígérte, hogy megveszi nekem azt a pólót, amit már régóta szeretem volna. És a nagy izgalomba elfelejtettem bekötni Jonathan-t. És belénk jött egy autó és Jonathan.. - nem tudta befejezni, mert újra elkezdett sírni.

- Sajnálom.

- És tu-dom,hogy ez csa-k az én hi-bám.Mert ha be-kö-töm,akkor még ta-lán ma is él-ne. - szipogta. 

- Nem a te hibád. Hanem az autósé, aki belétek ment.

- A baleset után, annyira szomorú voltam, hogy napokig nem ettem. Kórházba is kerültem annyira lefogytam. Csak sírtam, sírtam és sírtam. Folyamatosan. Aztán adtak valami gyógyszert, amibe van valami táplál és így gyógyultam meg. Azért vagyok ilyen. - mutatott magára.

- Nagyon szép alakod van Jesy. - mosolyogtam rá és megsimítottam a vállát.

- Köszi. Megkérhetlek valamire? - kérdezte.

- Persze.

- Eljönnél velem vásárolni? És utána segítesz befestni a hajam?

- Mi ez a gyors változtatás?- nevettem fel kicsit.

- Túllépek a múlton. - mosolyodott el.

- Akkor induljunk.- mondtam. - Amúgy nem zavar, ha Jesy-nek hívlak?

- Nem, tetszik. - nevettet fel.

Jesy-vel egész délután vásároltunk. Közben nagyon sokat hülyéskedtünk és nevettünk. Estefelé pedig befestettem a haját. A végeredmény szerintem nagyon jó lett.