4.rész ~Jesy

Reggel kómásan ébredtem fel. Gyorsan lezuhanyoztam, fogat mostam, felöltöztem és megreggeliztem. Rekord gyorsasággal kész lettem.
- Jesy el fogunk késni! - kiabáltam fel az emeletre.
Nem jött válasz. Felmentem,majd bementem a szobájába. Jesy még aludt!
- Jesy! - ráztam meg a vállát.
- Mi van? - kérdezte kómásan.
- El fogunk késni! - förmedtem rá.
- Mi? Mennyi az idő? - ült fel az ágyon.
- 8:50!
- Úristen, nem szólt az ébresztőm! Egy perc és kész leszek. - mondta, majd berohant a fürdőbe.
Negyed 9-re még épp, hogy beértünk. Beléptünk az ajtón, majd a termünkhöz rohantunk. Bekopogtunk, majd bementünk.
- Nocsak, nocsak! A két késő. Második nap nem túl előnyös. - mondta a tanár.
- Elnézést Mr. Brook mi csak... - mondta Jesy, de nem tudta befejezni.
- Ne is folytassa Nelson! Kifogás az mindig van! - förmedt rá. - Leülni!
Leültem a helyemre és óra végéig meg se szólaltam. Mikor kicsöngettek elraktam a könyveimet és előpakoltam a következő órára.
- Mivan átváltassz a 'Rossz kislány' stílusra? - jött oda hozzám Harry.
- Mi közöd hozzá? - mondtam közömbösen.
- Most meg mi a bajod? Tegnap még teljesen belém voltál zúgva.
- Egyátalán nem. És miért nem foglalkozol a barátnőddel?
- Emily-re gondolsz? Ő nem a barátnőm. - nevette el magát.
- Akkor tegnap miért csókolóztatok? - vontam fel szemöldököm.
Nem válaszolt. Sarkon fordultam, majd kiviharoztam a teremből. Bementem a lányvécébe, majd nekidőltem a csempének. Halk szipogást hallottam. Beljebb mentem,majd benéztem az alsó kis résen. Jesy cipője.
- Jesy? - kopogtam be.
- Hagyj békén. - mondta halkan.
- Kérlek nyisd ki. - egy kicsit deja vu érzésem volt. Mint, amikor odaköltöztünk hozzájuk.
- Csak menj el! - hangja remegett.
- Nem! - mondtam határozottan. - Addig innen egy tapottat se mozdulok még ki nem nyitod az ajtót.
Szavaim hatottak rá, kinyitotta az ajtót. Beléptem és szintén az a deja vu érzés fogott el. Ott ült kisírt szemekkel.nem szeretem így látni. Nagyon rossz érzés.
- Jesy. - guggoltam le elé. - Mi történt? - simítottam meg karját.
- Az a szemét...-mondta, de hangja elcsuklott.
- Ki?
- Ja-ke. - mondta szipogva. Megcsalt. - mondta, majd könnyei újra utat törtek.
- Micsoda? És,hogy tudtad meg?
- Az a szemét Barbara.
- Emily ikertestvére?
- Ki más? Élvezik, hogy velünk szemétkedhetnek. Főleg Perrie-vel, Leigh-vel és velem. És szerintem hamarosan veled is.
- De miért?
- Féltékenységből.Amiért bírnak minket a fiúk és Perrie ugye jár Zayn-nel.
- Tudod mit?Most ők fognak kapni tőlünk.
- Én nem vagyok ilyen szenét dög.
- Nem is erre gondoltam. Akkor pipulnak be legjobban, ha elfelejted Jake-et és mosolyogva végigsétálsz a folyosón.
- Igazad van. Egy szemét volt.
Kiléptünk, majd úgy, ahogy mondtam mosolyogva végigsétáltunk a folyosón. Beléptünk az osztályba és nem épp az a látvány fogadott, amit vártunk. Jake és Barbara épp csókolóztak. Jesy-nek egy-két könycsepp gördült le arcán, majd kifutott. Éppen készültem utána menni, mikor Niall megfogta a karomat és visszahúzott.
- Majd én. - mondta és kirohant.

*Niall szemszöge*

Jess után rohantam. Körülnéztem a folyosón, de sehol nem láttam .Megnéztem minden lehetséges helyen, de sehol nem találtam. Majd beugrott. A tető! Felmentem a tetőre és megláttam Jesy-t. Nekem háttal ült, így nem látott. Odamentem hozzá, majd megfogtam a vállát.
- Jess. - szólítottam meg.
- Hagyj békén, Niall.
- Csak el akartam mondani ,hogy egy ilyen seggfej, mint Jake nem érdemel olyan klassz csajt mint te.
- Ezt komolyan gondolod?
- A legkomolyabban. - nevettem fel, amjd megöleltem.
- Köszönöm. - suttogta fülembe. Ez olyan filmbeillő jelenet volt.
Visszamentünk az emeletre, ahol a termünk volt.