6.rész ~Mit tettél?

Sziasztok! :) 

Nagyon-nagyon sajnálom hogy rég nem hoztam új részt! :(  Remélem kárpótollak titeket ezzel a résszel. Köszönöm a 2 komit, a 4 feliratkozót és a több, mint 900 oldalmegjelenítést! :) Jó olvasást! xx.Jade.xx

-----------------------------------------------------------------------------------------------------------
          -------------------------------------------------------------------------------------------------

Bemondta a hangosbemondóba a neveket és,hogy jöjjenek az irodába.Vártuk míg megérkeznek.Pár perccel később kopogtak,majd bejöttek az ajtó az említett személyek.
- Gondolom mind tudjátok miért vagytok itt. Most egyesével meghallgatlak titeket. Jade és Perrie maradnak a többiek kimennek! - utasított.
Leigh-Anne, Jesy, Niall és Barbara kimentek az ajtón. Teljesen ideges voltam, hiszen nem rúghatnak ki. Az szörnyű lenne! Most jöttem ide és máris kirúgnak.
- Szóval Perrie kérlek meséld el mi történt.
Perrie elmesélte ugyan azt, amit én az igazgatónő pedig csak bólogatott. Utána Niall jött be és ő is elmesélte ugyan ezt. Az igazgató behívott mindenkit.
- Nos, nem tudom mi legyen.. - kezdett bele én pedig, remegve vártam mit mond. - Meghallgattam két szemtanút, de elgondolkodtam azon is, hogy mi van ha hazudtok!? Hisz mind Jade barátai vagytok. Akár össze is beszélhettetek.
- Elnézést igazgatónő, de nem értem! - mondta Niall. - Hogy beszélhettünk össze, ha nem tudtuk Jade mit mond? - kérdezte felvont szemöldökkel.
- Ide figyeljen Mr.Horan! Maga így nem beszélhet velem! Most már biztosan tudom, hogy valami hazugság van a dologban!
- Látom, hogy csak Barbara-t akarja védeni! Értem én, hiszen az apja a maga barátja, nemde?
- Mr.Horan ha nem fejezi be magát is kirúgom!
- Hogy érti, hogy őt is? -kérdeztem és éreztem, hogy a szívem egyre gyorsabban kezd verni.
- Úgy értem, hogy ki vagy rúgva! - kiabált rám.
A szemeim megteltek könnyekkel, s éreztem, hogy végigfolynak arcomon.
- Igazgatónő biztos meg tudjuk beszélni higgadtan! - mondta Jesy.
- Tán meg akarjátok mondani, hogy mit tegyek? Tudtommal én vagyok az igazgató és Jade ki van rúgva!
Fel sem fogtam mi történt, csak sírtam és sírtam. Perrie-ék odajöttek hozzám és megöleltek, majd kivonultunk az irodából. Néma csendben baktattunk a folyosón, senki sem szólt egy szót sem. Elindultunk hazafelé, s mikor a házunkhoz értünk megtorpantam. Nem akarok bemenni. Hatalmasat fognak bennem csalódni. Hogy nézek így a szemükbe? Megütöttem valakit. És kirúgtak..
- Jesy én nem akarok bemenni! - álltam meg a kapu előtt.
- Nem lesz semmi baj! Itt vagyok melletted!
- De..
- Nincs semmi de! Minden oké lesz!
- Jó. - bólíntottam és bementem.
- Megjöttünk! - kiabálta Jesy.
Nem jött válasz. Felmentünk az emeletre, de sehol senki. Lementünk és a hűtőn találtunk egy cetlit. "Lányok! Sajnáljuk, hogy nem szóltunk, de közbejött valami el kellett utaznunk! Vigyázzatok magatokra! Puszi: Anya és Apa. Pont most utaztak el, remek.
- Én elmegyek aludni. Sok volt ez nekem mára. - mondtam és elindultam az emeletre.

*Perrie szemszöge*

Hihetetlen, ami ma történt! Szegény Jade, nagyon rossz lehet most neki. Suli után semmi kedvem nem volt haza menni, ezért elmentem Zayn-hez. Ma nem volt suliba, mivel "beteg". Na jó, igazából kicsit tényleg rosszul volt. De ki tudja lehet csak tettette. Mielőtt befordultam az utcába eszembe jutott, hogy viszek neki egy kis nasit. Bementem a boltba és vettem mindenféle édességet. Zaynie kedvenc csokiját, chipset, nutellát, meg vettem egy kis epret a nutellához. Édességmérgezést fogunk kapni, az biztos.
- Köszönöm! - mondtam a kasszában ülő hölgynek, majd távoztam a boltból.
Befordultam Zayn-ék utcájába és elsétáltam az utolsó előtti házig. Utálom, hogy ilyen messze lakik, és még jogsim sincs, hogy legalább kocsival jöjjek. Kinyitottam a kaput, majd elsétáltam az ajtóig. De visszasétáltam, mert megakadt a szemem valamin. Új kocsija van. Nem is említette Zayn. Mondjuk nem hiszem, hogy az övé lenne, mert tűzpiros színe van. Lehet itt van a nővére. Mindegy. Bementem az ajtón, levettem a kabátomat meg a cipőmet. A nappaliba és a konyhába nem volt senki. Meg akartam lepni, ezért halkan felmentem a lépcsőn. Benyitottam Zayn szobájába. Bár ne tettem volna. Amit láttam megdöbbentett. Éreztem hogy egy-két könycsepp lefolyik az arcomon..